Hülye járások

Hú, de régen jártam errefelé! persze nem azért, mintha normalizálódtak volna a hülye járások, ellenkezőleg. Elérték azt a szintet, hogy már az tűnik normálisnak, ha valami nagyon hülye. Megszokás, ju nó. Meg aztán a közigazgatási bot hatósági végétől átkerültem annak másik felére, alany helyett tárggyá váltam, amikor valamikori vállalkozásomba új életet leheltem, így nem értem rá rácsodálkozni az újabbnál újabb fejleményekre.

Tudnivaló azonban, hogy a Jó Államtól megszabadulni nem lehet. Régi-új, vállalkozói minőségemben is ragaszkodik hozzá, hogy jó legyen hozzám, alattvalójához. Nos, ez nem mindig sikerül neki.

Mert mi is történt a minap? Levelet kaptam, Lájf!

Még tavaly novemberben - felismerve az idők - és a kötelező jogszabály - szavát, Cégkaput létesítettem a vállalkozásom részére. Akinek van Ügyfélkapuja, az velem együtt úgy vélhette volna, hogy ebből csak jó sülhet ki. Az Ügyfélkapu ugyanis az elmúlt idők legcsodálatosabb találmánya, nem részletezem, akinek még nincs, rohanjon regisztrálni, éveket spórol meg az életéből, amelyeket egyébként hivatalokban való gyötrelmes várakozással töltött volna el.

És most az én vadonatúj Cégkapumtól értesítést kaptam, hogy megérkezett az első cégkapus levelem! rohantam bejelentkezni, hogy elolvashassam. Aszongya, hogy hogy akarok bejelentkezni, hát persze a már jól bevált ügyfélkapumon át. Első meglepetés: nem a megszokott, nem túl cizellált ámde hasznos felület, hanem valami logikátlan izé, de spongyát rá, hamar kiismertem, és a korábbihoz képest ötször annyi kattintással ugyan, de végre elértem az Ügyfélkapumat. Aztán csak bámultam, mint borjú az új (Ügyfél)kapura. Sehol a Cégkapu! sehol egy halvány utalás, hogy volna itt még valami új tartalom, vagy levél, vagy izé... Még néhányszor ki- beléptem az Ügyfélkapuba, és (nem dicsekvés, de vannak ilyen ösztönös megérzéseim néha) egyszer csak kínomban rákattintottam bal oldalt a nevemre. Mit találok alatta: egy számsort. Csak úgy, magában, minden magyarázat nélkül. Mérgemben arra is rákattintottam, és lássatok csodát: EZ a számsor volt a Cégkapum bejárata!

Bingó, a levelet már rutinszerűen megtaláltam, kinyitottam. Nem fogjátok elhinni, mi volt benne.

Annak a részletes leírása, hogy az Ügyfélkapun keresztül hogyan találom meg a Cégkaput, ahol megtalálom azt a levelet, amely részletesen leírja, hogy az Ügyfélkapun keresztül hogyan találom meg a Cégkaput...

Függöny.

A minap egy nyugdíjas ismerősöm keresett meg. Zavartan forgatott a kezében egy hivatalos levelet. Mindössze annyit kért, hogy fordítsam le neki – magyarról magyarra. A levelet – ami egy eljárást megszüntető végzést tartalmazott – a kormányhivatal nyugdíjbiztosítási főosztálya küldte neki. Az állt benne, hogy a kérelmére indult ügyet megszüntették. Arra hivatkoztak, hogy még nem fejeződött be ugyanabban a hivatalban egy másik eljárás, amelynek eredménye fontos lenne a mostani ügy elbírálása szempontjából. Azt, hogy ez az eljárás micsoda, mióta és miért folyik, nem közölte a levél. Annyit mégis tartalmazott az irat, hogy az akadályt képező előzmény-ügy az igénylő jogviszonyát vizsgálja, a nyugdíjazása kezdő napján. Az illető – magasan kvalifikált műszaki – annyit értett a levélből, hogy az ő egyébként jogos, és az előző években eddig mindig teljesített igényét ismeretlen okból az idén rövid úton elutasították.

Rutinos jogászként már fogalmaztam is a fellebbezést, hiszen ez nonszensz. Ha egy ügy eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásáról függ, amelyben hatósági eljárás folyik, nem megszüntetni kell az eljárást, hanem felfüggeszteni: azaz meg kell várni az elbírálással annak a már folyamatban lévő ügynek a végeredményét, amely jelen ügy eldöntését befolyásolhatja. Így volt ez már akkor is, amikor még az államigazgatási eljárásról szóló törvényt tanultam egyetemistaként, így van ez az új közigazgatási eljárásról szóló törvényben, magam is függesztettem fel erre hivatkozással eljárást.

Azért a biztonság kedvéért – mert mint említettem, öreg róka vagyok – vetettem egy pillantást a közigazgatási eljárásról szóló törvény felfüggesztést szabályozó jól ismert paragrafusára. Majd kis híján eldobtam a klaviatúrát... Most vettem csak észre, hogy a nagy szent bürokrácia-csökkentés ügyében már megint valamit elbarmoltak. Az idén év elején módosított törvény ugyanis már csak akkor engedi meg a közigazgatási ügyek felfüggesztését, ha azt törvény (milyen törvény? ez a törvény? másik törvény?) lehetővé teszi. Külön bele kellene írni tehát minden törvénybe, amelynek tárgyából közigazgatási ügy keletkezhet, hogy lehetséges annak a közigazgatási ügynek a felfüggesztése?

Ilyen törvény persze tudomásom szerint egy sincs, hiszen ennek a rendelkezésnek a helye nem az anyagi jogi szabályok között, hanem a minden közigazgatási ügyre vonatkozó eljárási törvényben lenne… és valóban, nem is találtam meg a nyugdíjakra vonatkozó törvényben, hogy ha nyugdíj-ügyben indul eljárás, akkor azt fel lehetne függeszteni. Következésképpen - bármennyire is indokolt lenne - nem lehet.

Szerencsétlen ügyintéző nem tehetett mást, mint három oldalas végzésben (melyet nem mellesleg tökéletesen érthetetlen nyelven fogalmazott meg) megszüntette az eljárást. Mivel rendes emberről van szó, odaírta a harmadik oldal végére, hogy majd ha az első ügynek vége van, akkor ő maga megint előveszi ezt a második ügyet, és istenbizony módosítja majd a megszüntető végzését. A megszüntetés miatt feldúlt delikvens azonban el sem jutott idáig, belebonyolódott a paragrafusokkal dúsan megtűzdelt körmondatokba, és lemondóan legyintett.

Az eljárás megszüntetése és felfüggesztése amúgy jogilag alapvetően különbözik egymástól. Felfüggesztés esetén ha az ügy újraindul, nem kell megismételni semmit, ami addig történt, folytatódik minden tovább. Az eljárás megszüntetése viszont lenullázza az addigi eseményeket: olyan, mintha addig semmi nem történt volna az ügyben. Az ügyfél hiába várja a folytatást, elölről kell kezdenie mindent a hatóságnál, ha érdemi döntést akar az ügyében.

És mindezt azért, hogy elmondhassák: 8 nap az ügyintézési határidő, amit be is tartanak.

Hát ja. Betartanak, de rendesen.

- Lehet-e cigarettát árulni fagylaltozóban?
- Szó sem lehet róla! Cigarettát csak trafikban lehet árulni.
- Lehet-e fagylaltot árulni a trafikban?
- Hát persze, fagylaltot mindenhol lehet árulni!

Az időjárás – látván az ellenzék töketlenkedését – elhatározta, hogy a saját kezébe veszi az ügyet, és megmutatja fehéren-feketén, mire számíthatunk ettől a kormánytól.

Megmutatja, hogy nem csak a víz az úr, hanem a hó is. Az időjárást – bár kétségtelenül lenne rá igény – nem lehet Alaptörvénybe iktatni. Gorombán visszaszól, szembesíti az akarnok politikusokat azzal, hogy hol ér véget a szabadságharcuk, és hol kezdődik az a feladat, amelyre eredetileg szerződtek.

Mert hogy feladat lett volna elég. Mert

... miközben az éppen államosított Országos Meteorológiai Szolgálatnak minden csövön dönteni kellett volna, hogy március közepén szokatlan, ám rendkívül erős és viharos hóesés zúdul ránk;

... továbbá az illetékes (na, ki is az illetékes? az a baj, hogy ők sem tudják) állami szervektől napok óta mást sem kellett volna hallanunk, mint hogy a hosszú hétvégén senki, de senki ne induljon el autóval a településen kívülre;

... emellett minden utat, de legalább az autópályákat intenzíven sózni/borsozni/kavicsozni franctudja milyen módon síkosítás-mentesíteni kellett volna és előre kidolgozott terv szerint kiemelt ügyeletet kellett volna tartani a katasztrófavédelemnek, a honvédségnek és minden intézkedésre hivatott állami szervnek;

... eközben lassan eltelik huszonnégy óra, és még mindig százak-ezrek fagyoskodnak az utakon;

... a Belügyminisztérium hasznos tanácsok, melegedők listája, segélykérő telefonszámok garmadája helyett debil sms-üzenetekkel bombáz minden telefont, amit csak elér;

... nincs ember, aki feljogosítsa szerencsétlen helyszínen lévő tűzoltót/rendőrt, hogy átvágva a korlátot levezesse az autókat az útról;

... nincs ember, aki utasítást adjon arra, hogy beengedjék a határon toporgó, segíteni kész osztrák hókotrókat;

... nincs olyan állami szerv, amely kompetens módon megszervezze a kiútat a káoszból.

Ha az állam tehetetlen is, a társadalom önvédelmi reflexe a helyén van. Hősök születnek a szemünk láttára. Aki teheti, menti/eteti-itatja/befogadja az elcsigázott utazókat, civilek sokasága helyezi önként szolgálatba magát. Nem várnak utasításra, hanem cselekszenek.

Csak éppen közben egy országnak kél ordítani kedve, látva, mire képes – vagy inkább: mire NEM képes a Jó Állam.

Az az állam, amelyik egy kisebbfajta hóvihar esetén sem képes megfelelő hatásfokkal szolgálni az állampolgárokat, nem Jó Állam, mert a vezetői tökéletesen alkalmatlanok a feladatukra.

Javasolom a következő sms kiküldését, ha nem is a belügy részéről:

„Segítünk! Ne hagyja el az országot! Ha elfogy a türelme, váltson Kormány!"

Már megint híreket olvastam.

Navracsics: a jó kormányzás szinonimája a stabilitás kell hogy legyen
Budapest, 2013. február 22., péntek (MTI) - A jó kormányzás szinonimája a stabilitás kell hogy legyen - mondta Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter pénteken Budapesten a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Jog- és Államtudományi Karának, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumnak és a Párbeszéd Házának kerekasztal-beszélgetésén.

Valóban, ez teljesen így van. Jó kormányzás = stabilitás.

A stabilitásnak természetesen a jogrendszerben is (talán elsősorban ott) tükröződnie kell. Fontos, hogy az emberek és a vállalkozások élete stabil legyen, legyen lehetőségük a szabályok megismerésére és elsajátítására ahhoz, hogy kiszámíthatóan tervezhessenek. Nyugodtan majszolhassák a sajtospogijukat, mert módjuk van törvénytisztelő állampolgárként élni.

Lássuk hát, a Fidesz kormányzása alatt mennyire bizonyult stabilnak a jogi környezet. A rendszerváltás óta eltelt eddigi négy éves ciklusokat nézve – figyelmen kívül hagyva a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos törvények számát – az alábbi táblázatban láthatjuk, hogy a Fidesz már a kormányzásából eddig eltelt két és fél év alatt is több törvényt (újat és módosítást) nyomott át a Parlamenten, mint bármelyik másik kormány. És még másfél éve hátra van...

És ezek csak a számok. Ha az elfogadott törvények tartalmát és jelentőségét nézzük, a helyzet tovább árnyalódik. Talán még az első, valódi rendszerváltó ciklusban sem került sor ennyi meghatározó jelentőségű (ma divatos szóval: sarkalatos) törvény meghozatalára, új és módosított formában. Arról nem beszélve, hogy a 2010-es választásokat megelőzően szó sem volt arról, hogy a komplett jog- és intézményi rendszer megváltozik alig két év alatt, esetleg többször is.

Itt van mindjárt az Alkotmány helyébe kerülő vadonatúj Alaptörvény esete. Egy alkotmányos jellegű jogszabály a népek életében kiemelt jelentőséggel bír. Meghatározza az ország életének alapelveit, azokat a legfontosabb garanciális szabályokat, amelyek ellenére egyetlen más jogszabály sem hozható meg alkotmányosan. Olyan, mint a ház építésénél az alap: tartja és meghatározza a felépítményt.

A Fidesz által konszenzus mellőzésével rekordidőn belül átzavart Alaptörvény kőbe vésett szabályai alkalmatlannak bizonyultak arra, hogy egy nép Alkotmányává váljanak. Mire hatálybalépett, gyakorlatilag már módosult is, hiszen egyes rendelkezéseit a törvényhozók ún. Átmeneti Rendelkezésekbe foglalták, úgy csatolták hozzá. Ezeket a kiegészítéseket később – hogy mentsék az alkotmányos menthetőt – az Alaptörvény részének nyilvánították. Az Alkotmánybíróság ezt a megoldást alkotmányellenesnek minősítette.

Egyébként a 2011. január 1-i hatálybalépését követően eddig három alkalommal módosította a Parlament az Alaptörvényt. A negyedik módosítás – mely az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek minősített Átmeneti Rendelkezéseket és más, újonnan kitalált szabályokat kíván beemelni az Alaptörvény szövegébe – tárgyalása most van folyamatban.

Mi ez, ha nem stabilitás?

Magyarországon voltak már (vannak is még) Ratkó-gyerekek, mostantól lesznek Hoffmann-gyerekek is.

Hála kormányunk átgondolt oktatáspolitikájának, megújul a közoktatás. Mi sem mutatja ezt nyilvánvalóbban, mint az, hogy egy csapásra jelentősen megnő az iskolába járó gyerekek létszáma. Igaz, jövőre ugyanennyivel csökkenni fog – de az már legyen a következő kormány gondja. 

Lényegesen több első osztályos lesz ugyanis idén szeptembertől – jövőre persze lényegesen kevesebb – amiatt az átgondolatlan rendelkezés miatt, hogy a köznevelési törvény a korábbi május 31-i időpont helyett az augusztus 31-ig született gyermekek számára is kötelezővé teszi szeptember 1-től az iskolába járást. 

Május 31 és augusztus 31 között éppen három hónap, azaz egynegyed év az eltérés. Nagyjából egyenletesnek véve a gyermekszületést, ez tehát azt jelenti, hogy 2013 szeptemberében az eddigi évfolyamokhoz képest mintegy 25%-kal megnő az első osztályosok száma. Ezek a gyerekek a korábbi szabályok szerint 2014-ben mentek volna először iskolába, abból az évfolyamból tehát hiányozni fognak. 2014 szeptemberében ezért hirtelen lecsökken majd a gyermeklétszám 25%-kal…. És ezen a tényen még az sem segít, ha Matolcsy György esetleges MNB elnökké való kinevezése jótékonyan hat a majdani gyermekszülési kedvre, ahogyan az állítása szerint az egykulcsos adó bevezetése során egyszer már megtörtént... 

Ez a változás persze nem csak egy évfolyamot érint, hanem csak az oktatásban legalább tizenhetet, sőt. Ezek a „bő” illetve „szűk” létszámú iskolai évfolyamok végigvonulnak az általános iskolai, középiskolai, jó esetben egyetemi évfolyamokon, majd utána munkába állnak... A „bő” évben 25%-kal többen, a „szűk” évben 25%-kal kevesebben…. 

Csak az iskolákat nézve, mintegy tizenhét éven át lesz egy évfolyam, amelynek negyedével nagyobb osztályterem (kémiai szertár), negyedével több tanítónéni (majd később érettségi bizottság), negyedével több olvasókönyv (a gimiben kémcső), a menzán negyedével több finomfőzelék (a büfében sajtospogi) kell, mint előző évben. De semmi gond, mert mindez megspórolható majd a következő évfolyamnál, amelynek viszont negyedével kevesebb kell mindezekből… 

Ki lehetett, és hogyan számolt (ha ugyan), aki mindezt kitalálta? Hogy nem matematikatanár volt, az tuti.  

A Jó Állam keze elérte végre az önkormányzatokat is, járások formájában öltve testet. Január elsejétől ismét járási rendszer van Magyarországon. 198 járási illetve fővárosi kerületi hivatal várja a Jó Államban bízó honpolgárt - az esetek többségében ugyanabban az okmányirodában, ugyanazokkal a dolgozókkal, mint akikkel korábban az önkormányzatnál találkozott. 

Szükség is volt közigazgatási reformra, hiszen 3200 önkormányzat, mint megannyi végvár költötte a pénzt nyakló nélkül. De ennek most már vége, ezentúl csak nyaklóval költhetnek, vagyis izé, gyeplővel. A gyeplő vége pedig a jóságos állambácsi kezében végződik… de honnan tudja állambácsi, hogy mikor kell azt megrántani? Legjobb, ha maga néz utána a dolgoknak. Elvégre mire való a járási hivatal, ha nem erre.

A 128/2012  (VIII.13.) Korm. rendelet éppenséggel nem említi a járási hivataloknak ezt a dolgoknak-utánnézési funkcióját illetve hatáskörét. A kormányrendelet 6. §-a szerint "A járási hivatal közreműködik a fővárosi és megyei kormányhivatalnak a kormányzati célkitűzések területi megvalósításával összefüggő feladatainak ellátásában. Ennek keretében a járási hivatal törzshivatala a kormánymegbízott által meghatározottak szerint koordinációs, ellenőrzési, informatikai és képzési tevékenységet, valamint a járási szakigazgatási szervek működtetésével összefüggő, a fővárosi és megyei kormányhivatalokról szóló 288/2010. (XII. 21.) Korm. rendelet 32. § (4) bekezdésében meghatározott funkcionális feladatokat láthat el."

A valóság azonban jóval megengedőbb, mint azt a rideg jogszabályszöveg alapján gondolnánk.

Elcsíptünk egy levelet, mely a járási hivatal vezetőinek szól. Idézek belőle, kiemelve a lényeget:

 „Tisztelt Járási Hivatalvezető Asszony/Úr!

Dr. Szabó Erika Államtitkár Asszony nevében és megbízásából, kérem Önt, vegyen részt – lehetőség szerint – állandó jelleggel a járásszékhely települési önkormányzat képviselő-testületének ülésein, illetve amennyiben van rá lehetőség, a járáshoz tartozó további települési önkormányzatok képviselő-testületének ülésein, hogy folyamatosan információval rendelkezzen a települési önkormányzatok működéséről, illetve hogy éreztesse az állam jótékony jelenlétét.”

A levél tárgya egyébként: „Tájékoztatás a Járási Hivatalvezetők képviselő-testületi ülésen való részvételéről valamint az ügysegédek külső megjelenéséről”. Sürgetően fontos, azonos súlyú kérdések, egy levélben elintézve.

Vajon milyen módon fogja éreztetni a járási hivatalvezető az állam jótékony jelenlétét a települési önkormányzat legfőbb döntéshozó szervének, a képviselő-testületnek az ülésén? Megsimogatja a képviselők buksiját? Hoz sajtospogit és körbekínálja? Jelentőségteljesen körbefordul, és jobb kezének laza mozdulatával, jóságos mosollyal int feléjük?

A válasz nyilvánvaló: a járási hivatal vezetője odaül az asztalhoz a képviselők közé vagy a polgármester mellé, tanácskozási jogot vindikál magának – vagy ha nem, a szolgalelkű vagy csak óvatos polgármesterek önként ajánlják ezt fel neki. Ha pedig már tanácskozik, akkor ugyebár csak nem veszik semmibe a tanácsát…

Az amúgy is alaposan megtépázott önkormányzatiság elvébe a Jó Állam nevében már megint jó alaposan belerúgtak.