Már megint híreket olvastam.
Navracsics: a jó kormányzás szinonimája a stabilitás kell hogy legyen
Budapest, 2013. február 22., péntek (MTI) - A jó kormányzás szinonimája a stabilitás kell hogy legyen - mondta Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter pénteken Budapesten a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Jog- és Államtudományi Karának, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumnak és a Párbeszéd Házának kerekasztal-beszélgetésén.
Valóban, ez teljesen így van. Jó kormányzás = stabilitás.
A stabilitásnak természetesen a jogrendszerben is (talán elsősorban ott) tükröződnie kell. Fontos, hogy az emberek és a vállalkozások élete stabil legyen, legyen lehetőségük a szabályok megismerésére és elsajátítására ahhoz, hogy kiszámíthatóan tervezhessenek. Nyugodtan majszolhassák a sajtospogijukat, mert módjuk van törvénytisztelő állampolgárként élni.
Lássuk hát, a Fidesz kormányzása alatt mennyire bizonyult stabilnak a jogi környezet. A rendszerváltás óta eltelt eddigi négy éves ciklusokat nézve – figyelmen kívül hagyva a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos törvények számát – az alábbi táblázatban láthatjuk, hogy a Fidesz már a kormányzásából eddig eltelt két és fél év alatt is több törvényt (újat és módosítást) nyomott át a Parlamenten, mint bármelyik másik kormány. És még másfél éve hátra van...
| Új törvények | Módosítások | Összes törvény | |
| 1990-1994 | 180 | 213 | 393 |
| 1994-1998 | 153 | 235 | 388 |
| 1998-2002 | 168 | 187 | 285 |
| 2002-2006 | 128 | 311 | 439 |
| 2006-2010 | 118 | 325 | 443 |
|
2010-2012, két és fél év |
121 | 370 | 491 |
És ezek csak a számok. Ha az elfogadott törvények tartalmát és jelentőségét nézzük, a helyzet tovább árnyalódik. Talán még az első, valódi rendszerváltó ciklusban sem került sor ennyi meghatározó jelentőségű (ma divatos szóval: sarkalatos) törvény meghozatalára, új és módosított formában. Arról nem beszélve, hogy a 2010-es választásokat megelőzően szó sem volt arról, hogy a komplett jog- és intézményi rendszer megváltozik alig két év alatt, esetleg többször is.
Itt van mindjárt az Alkotmány helyébe kerülő vadonatúj Alaptörvény esete. Egy alkotmányos jellegű jogszabály a népek életében kiemelt jelentőséggel bír. Meghatározza az ország életének alapelveit, azokat a legfontosabb garanciális szabályokat, amelyek ellenére egyetlen más jogszabály sem hozható meg alkotmányosan. Olyan, mint a ház építésénél az alap: tartja és meghatározza a felépítményt.
A Fidesz által konszenzus mellőzésével rekordidőn belül átzavart Alaptörvény kőbe vésett szabályai alkalmatlannak bizonyultak arra, hogy egy nép Alkotmányává váljanak. Mire hatálybalépett, gyakorlatilag már módosult is, hiszen egyes rendelkezéseit a törvényhozók ún. Átmeneti Rendelkezésekbe foglalták, úgy csatolták hozzá. Ezeket a kiegészítéseket később – hogy mentsék az alkotmányos menthetőt – az Alaptörvény részének nyilvánították. Az Alkotmánybíróság ezt a megoldást alkotmányellenesnek minősítette.
Egyébként a 2011. január 1-i hatálybalépését követően eddig három alkalommal módosította a Parlament az Alaptörvényt. A negyedik módosítás – mely az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek minősített Átmeneti Rendelkezéseket és más, újonnan kitalált szabályokat kíván beemelni az Alaptörvény szövegébe – tárgyalása most van folyamatban.
Mi ez, ha nem stabilitás?
